Fesztivál Város II.

Halogatom, halogatom a dolgot, hiszen nehéz fába vágtam a fejszémet. Mutassam be és mondjak véleményt Sárospatak környékének eseménykínálatáról? Elsőnek jó ötletnek tűnt:)

Egyrészt nem lehet megemlékezni minden rendezvényről, másrészt nem is ismerek minden környékbeli fesztivált. Ez még nem is lenne gond, hisz én is az "átlagfogyasztó" vagyok, sőt annyival több, hogy én érdeklődöm is a környék iránt. Tehát ha hozzám nem jut el egy rendezvény híre, akkor valószínűleg máshoz sem. 

Minden esetre nézzünk egy kis körképet.

Hegyalja Fesztivál - ez mára márkanévvé vált, aki nem csukott szemmel jár, mindenki hallott róla. A rockerek, motorosok fesztiválja Tokajban, ami a maga nemében évek óta jól működik. Az más kérdés, hogy a helyiek örülnek-e neki.

Zemplén Fesztivál - szintén komoly márka, egyre több, egyre színvonalasabb eseménnyel, egyre nagyobb látogatószámmal. Ennek központja Sárospatak, amit indokolnak is a gyönyörű koncertek a Várban. Azonban arra vigyázni kell, hogy magas kultúra megcélozásával a fesztivált körülvevő szolgáltatások, gasztronómia stb. szintjét is emelni kéne. Sajnos Sárospatakon kevés a szálláshely, szállodából csak a Bodrog van, ami ugyan 4*-os, de a külseje olyan elhanyagolt, hogy az ember ifjúsági szállásnak nézné. Csoportokat fogadni Sárospatakon szinte reménytelen. És hallani olyan kritikákat, hogy Sárospatakon nincs olyan vendéglátóhely, ami azt a színvonalat célozná meg, amit a magaskultúra fogyasztói igényelnek. Ezzel a város könnyen juthat abba a helyzetbe, hogy a jazz koncertek és egyéb kisebb események a környező falvak borkúriáiba, kastélyszállóiba vándorolnak, az elköltött bevétellel együtt. 

És itt a nagyon neves, mindenki által ismert fesztiválok sora be is fejeződik, ami egy ekkora régió esetében talán nem is gond. Esetleg érdemes lenne a szezon széthúzása érdekében egy tavaszi rendezvényen elgondolkodni a régiónak, nem csak a nyárra koncentrálni. Sárospatakon ugyan vannak Szent-Erzsébet napok Pünkösdkor és Várnapok a nyáron, de ezekről szinte csak a helyismeretnek köszönhetően tudunk. Új rendezvény helyett el lehetne gondolkodni, hogyan lehetne ezekből a rendezvényekből nagyobb formátumút kialakítani. 

És ha már a szezonoknál tartunk, borfesztiválja van Tokajnak, Tolcsvának, Erdőbényének, Hercegkútnak, Tarcalnak, Sátoraljaújhelynek. Mád megszervezi a maga csúcsgasztronómiai és boros rendezvényeit, melyek kisebb léptékűek és egy valamivel szűkebb réteget céloznak. Ezeknek a rendezvényeknek az időpontja inkább augusztus és szeptember eleje, míg Hegyalján a szüret időszaka inkább a késő ősz. Ezzel csak arra céloznék, ami már egy korábbi bejegyzésben is szerepelt. Sárospatak annak ellenére, hogy a Tokaji borvidék része nem használja ki ilyen jellegű adottságait. A kis borfesztiválok felőrlődnek az óriási kínálatban, míg Sárospataknak lehetősége lenne "a Tokaji régió" borfesztiváljának megrendezésére. Az adottságai megvannak hozzá. 

Végül még az előző bejegyzésben a stílus, minőség témakörben egy kis történetet mesélnék el. Idén nyáron úgy adódott, hogy egyik nap két borfesztiválra is ellátogattunk a környéken. Az egyik a Bor, Mámor, Bénye Erdőbényén, a másik pedig a hercegkúti bornapok. Olyan érzés volt, mintha két külön országban, vagy két külön korban jártunk volna. Az első rendezvényen "piknik" jelleggel, hangulatos pincészetek udvarán, a fűben heverészve (pokrócok természetesen kiterítve) hallgathatott az ember jazz zenét, gyerek koncertet, beszélgetéseket, mindeközben természetesen különböző borokat kóstolhattunk. Az ember poétikus hangulatba került, és nem az elfogyasztott bormennyiség miatt, hanem jól kitalált környezet, a rendezvény gördülékenysége és harmóniája miatt. Alig akaródzott elmenni onnan, de a másik helyen vártak ránk. A másik rendezvény más jellegű volt, ebből a szempontból persze kár az összehasonlítás. Itt egy központi színpad volt, büfék helyett közös főzőcskézés volt ahol helyi specialitásokat kínáltak, és a pincesor bizonyos pincéibe lehetett lelátogatni. Ennek ellenére a kontraszt nem emiatt volt nagy. Egész este sramli zene szólt. A műsort másfél-két órán keresztül ugyanaz a sváb néptánc együttes szolgáltatta, akiket az első húsz percben még aranyosnak titulált az ember, másfél óra után pedig már max azt értékelte bennük, hogy hetven éves létükre még bírják a tempót. A műsor után a zenét szolgáltató zenekar felköltözött a színpadra, és az esti mulatsághoz is ugyanazt a zenét játszották, amit a néptánccsoportnak is. A műsor alatt nem volt alternatíva, a pincékbe csak a műsor után lehetett lemenni. A pincéken többnyire csak egy sajtpapír jelezte, hogy ez a pince látogatható. Összesen két olyan pincészet volt, akik a pince elé kitelepültek egy kisebb pulttal, hogy aki pont abba a pincébe nem akar lemenni, legalább megkóstolhassa a bort. Kóstoló poharat kizárólag a bejáratnál lehetett venni, így ha valaki közben gondolta meg magát, vissza kellett menni a bejárathoz. És még sorolhatnám...

Mindezt csak azért meséltem el, mert az első rendezvény jó példája annak, hogy lehet európai színvonalat találni egy kis zempléni faluban. Koncepcióval, stílussal, egyedi hangulattal, minőséggel. Ez a fesztivál nem véletlenül növi ki márkanévvé magát lassan. Nem ez az első év, hogy ellátogatunk ide, és egyre többen vannak a látogatók, akár külföldiek is. Akit érdekel, íme egy érdekes cikk a fesztiválról, 2009-ből.

A második rendezvény pedig jó példája annak, amikor egy rendezvény nem tud kilépni a falunap kategóriából, pedig nem csak annak szánja magát.