Tengerszem a Mirrorban

A minap egy újságcikk keretében csodás fotók jelentek meg a Tengerszemről a híres napilap, a Mirror online hasábjain. Olvassuk büszkén a cikket, és álljon itt egy fotó is, melyet Németi Róbert készített.   Tengerszem a Mirrorban

Botkő és Tengerszem

A Tengerszemről már esett szó a korábbiakban, mégis érdemes róla és környékéről újra és újra beszélni. Az egyre nagyobb népszerűségnek örvendő kirándulóhely lehetőséget jelent a városnak, ugyanakkor feladatokat is ró rá. A Tengerszem természetvédelmi területen található, melynek ugyan védelmi funkciója van, mégis paradox módon pont ez gátolja a jó értelembe vett fejlődést. Parkoló létesítése nem lehetséges természetvédelmi okokból, viszont a kirándulók autói hétvégenként és ünnepnapokon elárasztják a környéket. Akkor hogy is van ez?

A Tengerszem legkönnyebben a Botkői Parkerdőn keresztül közelíthető meg. A kulturáltabb kirándulók egyébként itt rakják le az autójukat, és innen sétálnak fel erdők és szőlősök között. Míg pár éve mind a Tengerszemet, mind a Parkerdőt tábla jelezte a főútról, manapság helyismeret nélkül elég nehéz megtalálni az odavezető utat. A botkői pihenőhelyen ősrégi játszótér maradványai, az egyedüli fejlődés az utóbbi években az "Erdő fohásza" című tábla. Mint az elején írtam, a Botkői Parkerdő kellemes tisztásaival, és a lenyűgöző panorámát nyújtó Tengerszem lehetőség a városnak, de feladat is. Rendben tartani, védeni, funkcióval megtölteni, tájékoztatni, természet szeretetre nevelni.

Minthogy a múltkor a város főterével kapcsolatban bemutattam egy rendezési terv lehetőséget, nézzünk most

is egy hasonlót. Egy sárospataki építésziroda készítette el egy a Botkőre épülő látogatóközpont tervét. Nem vagyok meggyőzve, hogy szükség van egy ekkora épületre, és a funkcióját sem látom teljesen, ugyanakkor tény, hogy létre lehetne hozni a tájba hasonlóképp illeszkedő, a kirándulások kiindulópontját jelentő épületet. Parkolóval, mosdókkal, pihenő és uzsonnázóhelyekkel, részletes térképpel, túraútvonal ajánlatokkal, a környék természetföldrajzának és állatvilágának bemutatásával.     

http://graduatearchitecture.com/PROJECTS/ENGLISH/2010/images/EVAKA/EVAKA_1.pdf

Szemünk fénye - Tengerszem

Aki nem ismerős Sárospatak környékén, annak talán újdonságszámba megy, hogy Sárospatak környékén egy ilyen csodálatos kirándulóhely található. A szilvásváradi Szalajka-völgy vízesései vagy a Rám-szakadék sokak számára kedvelt úti cél, a Megyer-hegyi Tengerszemet még ma is sokan nem ismerik.

Ezen a helyzeten egyébként valamelyest javított az a 2011-es internetes szavazás, ahol a Tengerszem elnyerte az ország legszebb természeti csodájának járó címet. Azóta érezhetően megnőtt a forgalom egyébként a környéken. Főleg hétvégéken és ünnepek idején, kis túlzással még a szőlőtőkék közt is kocsik állnak. A dolog pikantériája egyébként, hogy a Tengerszem nem természeti csoda, hanem ember alkotta látványosság. Igaz mára a természet és az egykori bánya harmonikus egységet alkot.

A bányászat a XV-ik században indult, itt bányászták ki a gabonaőrlők és az érczúzók malomköveit. Az egykori bánya fejtési gödrében mára jelentős mennyiségű csapadékvíz gyűlt fel, így keletkezett a napjainkban is megtalálható állandó vizű tó. A bányászmunkások kisebb fülkéket vájtak maguknak a bánya falába, és itt is laktak, ezek közül a fülkék közül is megmaradt egynéhány. Az ott csatangoló környékbeli gyerekek persze neveket találnak ki a kis járatoknak, barlangoknak (Bóbita, Denevér). Még mesék, legendák is kapcsolódnak hozzájuk.  

A bánya 1907-es bezárása óta vette át a természet az irányítást, és most élvezhetjük ennek eredményét. A hasadékok, szurdok tetejéről gyönyörű a kilátás. Egy helyen pedig oda is lehet menni a vízhez, és alulról rácsodálkozni a fölénk tornyosuló sziklákra. A kirándulóhely elődeinknek is nagy kedvence volt, sok pataki diák megemlékezik róla verseiben, leírásiban. Most nézzünk csak egyet, amit Fekete Gyula, egykori pataki diák írt, és jól összefoglalja, miért annyira szép ez a környék.

Kevés olyan diák cseperedett fel Patakon, aki ebbe a Tengerszembe nem dobott követ. Ez a környék legcsodálatosabb helye. Szerény kis hegecske a Megyer, messziről semmi különös. De a kanyargós hegyi ösvényeken, a kőbe vájt horhosokon aki felkapaszkodik a tetejére, az elámul. Hatalmas, függőleges sziklafalak zöld tükrű tavacskát fognak körül. A rozsdabarna meredek sziklafal, mintha ékkel repesztették volna ketté, szétnyílik egy helyen a tavacska szintjéig, sötét szakadék vezet a környező erdőbe a napfényes katlanból. Itt – ott a sziklafalban kivájt barlangszerű mélyedés. Keskeny párkányon nehezen megközelíthetők – vajon az ősember menedéke volt?

Bodrog – parti szerelmeink (Móra Kiadó, 1981.)  

Végül, hogy itt is a jövő felé is tekintsünk, lenne itt is mit csinálni. A végigkanyargó korlátokra nagy szükség van, mert sokszor gyerekekkel is jönnek kirándulni, és igen veszélyes lenne anélkül, de ha egyszer ki lehetne cserélni a fém korlátokat valami olyasmire, ami illeszkedik a környezetbe, az még rengeteget javítana a látványon. Másrészről ahogy nő a Tengerszem népszerűsége, úgy jönnek egyre többen, és sajnos autóval. És sajnos addig jönnek kocsival, ameddig csak tudnak, fel egészen a Megyer-hegyi tanyákig, ösvényekig, szőlőkig. Kirándulni sokak számára ma annyi, hogy elmegy a látványosságig kocsival, megnézi, csak épp gyalogolni ne kelljen. Viszont ha már ez a tendencia, akkor jó lenne ehhez alkalmazkodni. Mondjuk egy parkoló egy alkalmas helyen, ahonnan nem lehet továbbmenni kocsival. A parkolónál pedig szemetes, ne adj Isten WC. Az erdő és értékeink védelmében.