Elég-e az attrakció?

Folytatva korábbi bejegyzésemet, amelyben arra kerestem a választ, hogy Patakot milyen attrakciókkal lehetne vonzóbbá tenni, most azt járnám körül, hogy vajon elég-e ennyi. Vajon elég-e egy "nagy durranás"? 

Mindenki helyezze kényelembe magát, csukja be a szemét, és emlékezzen vissza egy olyan nyaralásra, utazásra ami nagyon különleges, emlékezetes volt számára. Van aki épp egy thaiföldi gyümölcsárus színkavalkádját látja, van aki egy Szajna-parti caféban üldögél egy pohár könnyű fehér bor mellett, van aki Pécsett ül a Dzsámi előtt, míg a gyerekek pacsálnak a szökőkútban, más pedig a Balatonnál csúszik le épp a vízi csúszdán. Mitől is volt jó? Mitől maradt meg a fejünkben? De a legfontosabb kérdés, hogy miért pont ezt a nyaralást idéztük fel? 

Szép. Érdekes. Különleges. Múltidéző. Lenyűgöző. Hány turisztikai desztinációról tudjuk elmondani mindezt? Rengetegről. Mégis van olyan utazás, ami jó volt, és van olyan, ami 'Uhhh nagggyon jó volt!"

És ez már apróságokon múlik. Találtam-e olyan szálláshelyet, ami nekem megfelelt? Voltak-e jó éttermek, kávézók? A szokásos látnivalókon kívül volt-e olyan esemény, különlegesség, érdekesség, ami miatt emlékezetessé vált az utazás?

 

Mindezeket úgy foglalnám össze, kicsit szakmai nyelven, hogy milyen az attrakciókat körbevevő szolgáltatási háló. Ez persze már nem csak város- vagy attrakciómenedzsment kérdés. A szolgáltatási hálót többnyire kis- és középvállalkozások irányítják, alulról jövő kezdeményezésként. Itt persze egy kisváros esetében szokás szerint előjön az a kérdés, hogy ha nincs kereslet, arra nem lehet extra szolgáltatásokat építeni, de itt jön be a városvezetés szerepe abban, hogy valahogy ösztönözze a kreatív ötleteket, és kezdeményezze a szolgáltatási háló kiépítését. Már csak azért is, mert ezzel lehet növelni a turisták tartózkodási idejét, és ezzel párhuzamosan a városban maradó költést is.

Ennek legfontosabb eleme természetesen a szállás és az étkezés. Ha nincs színvonalas szálláshely, akkor bizony hozzánk csak ellátogat a vendég, és a szomszéd városban száll meg, ott megy el boltba, ott megy étterembe - ott költi el a pénzét. Hasonló a helyzet az éttermekkel is. Sajnos el kell fogadni azt a tényt, hogy ez mára alapelvárássá vált. Hangulatos berendezés, finom és különleges ételek, kedves kiszolgálás - ez majdnemhogy a minimum. 

Erre épülnek az extra szolgáltatások, ami nélkül "csak" egy szép Várat láttunk, de nem fogjuk ajánlani a barátainknak. Szokás szerint nézzünk pár ilyen extra szolgáltatást - pozitív példát, a teljesség igénye nélkül.

-Különleges szökőkutak - Pécs, Budapest Szabadság-tér, csak hogy két apróbbat említsek. Ezekre a helyekre nem lehet úgy odamenni, hogy ne játszana a szökőkútban gyerek és felnőtt a fel-feltörő vízzel. Este pedig gyönyörűen ki vannak világítva. Ha pedig a grandiózusabbakat keressük, akkor pedig a Margitsziget, vagy Barcelona  zenélő kútjait említhetném, ahol minden este hatalmas tömeg gyűlik össze.

-Őrségváltás - hány olyan palota van, ahol százak, ezrek gyűlnek össze, hogy megtekintsék az őrségváltást (számomra egyébként érthetetlen módon..) Ez valamiért érdekli az embereket.

-Fotózás középkori ruhákban - egy viszonylag egyszerű ötlet, amit Gödöllőn, Keszthelyen is megtalálunk. Korhű ruhákba beöltözhet a család, a fotót pedig jó pénzért megveheti.

-Sétakocsi vagy sétavonat - konflisban vagy elektromos kisvonatban ülve járhatják körbe a látogatók a város főbb nevezetességeit

-Városismereti játék - Van ahol csak állomásokat alakítanak ki az egyes látnivalók közelében, ahol bizonyos tematika szerint kisebb feladatokat kell végrehajtani, máshol komolyabb koncepcióra építve nyomoznia vagy épp kiszabadulnia kell a helyszínről a játékban résztvevőknek.  

Ez tényleg csak pár kiragadott példa, amelyekre az embereknek igénye van. De sorolhatnám tovább a bérlehető segwayt vagy akár biciklit, a kerti kisvasútokat, a sétahajókázást, a lovaglási lehetőséget, de ide sorolhatnám az utcazenészeket, szoborembereket is, fényfestett épületeket vagy az óránként tartott rövid harci bemutatót.  

    

És végül már tényleg csak röviden nézzük meg, hogy mi újság Patakon.

Szállás ügyben siralmas a helyzet. A Bodrog szálloda az egyedüli, amelyik a magasabb költésű rétegeket célozza, de egy konferenciányi csoportot már nehezen fogad be, így főleg egyéni vendégekre lehet csak építeni. Sajnos ez  a szálloda is felújításra szorulna. 3*-os közepes vagy nagy szálloda egyáltalán nincs, inkább a panziók és vendégházak dominálnak. Ezek között azért találunk színvonalasabbakat, de csak erre építeni a vendégfogadást nem lehet.

Éttermek terén van egy különlegesség a Vörös-Torony Étterem, ahol korhű ruhákban és eszközökkel szolgálnak fel a Várban, valamint a hozzá tartozó kávézó is kellemes. Kiemelném még a Vár Vendéglőt, mely a Várra néző gyönyörű panorámával és színvonalas, hagyományos magyar konyhával várja a vendégeket. Korábban volt már szó a Grill Gödörről, mely sajátos atmoszférája miatt emelhető ki. Végül még a Heitzmann Cukrászdát említeném, ami méltán híres. Ezen kívül vannak még kávézók, éttermek, de ezek közül sok van ami designban vagy épp az étel kínálatban nem üti meg a megfelelő szintet. Teljes mértékben hiányzik a palettáról egy modern gasztronómiai irányzatot követő étterem, illetve egy boros tematikájú, ami Tokaj-Hegyalján érthetetlen. A kávézó/pub/club téren pedig hiánycikk a fiatalosabb, lendületesebb vonal, inkább a klasszikus utat járja mindenki (kivéve a Grill Gödör). A borkóstolós, pincelátogatós vendéglátás hiányát már korábban is említettem. Jó piaci rés lenne egy modern borbár. Ha mindez pedig a Bodrogon egy állóhajón lenne, akkor nem is lehetne több szavam. Ha már zöld felület helyett az egész főtér kőburkolatot kapott, akkor reménykedjünk, hogy tavasszal benépesül kávézókkal, éttermekkel.

Az extra szolgáltatások terén talán még rosszabb a helyzet. Nem sok olyan szolgáltatást tudok említeni, ami a hagyományos látnivalókat feldobná, különlegesebbé tenné. Mindez persze lehet, hogy csak az én helyismeretem hiánya. Ha az ardói fürdőt nem fő attrakciónak vesszük, akkor az talán tekinthető kiegészítő szolgáltatásnak. Emellett a Retel Vitéz Panzió által kínált sétahajózást említeném, ami azonban megint csak kis létszámra épít. Emellett pedig talán a Betyár Lovastanyát, ahol szerveznek a környékre lovaglást, de sajnos itt is hasonló a helyzet mint a korábban már említett Kerámia Manufaktúránál, hogy maga az alapszolgáltatás jó, de sajnos a körítés hiányzik  - alig talál oda az ember, semmi kiírás, semmi hívogató tábla stb. 

Ezek nélkül pedig nagyon nehéz lesz felemelni a várost. És ismét visszatérnék oda, hogy végignézve a fenti példákat, néha a kreativitás, az ötlet, a koncepció többet számít, mint a pénz.

Ígérem most egy ideig nem írok olyan írást, ahol azt veszem számba mi hiányzik Patakról. Minthogy nagyon szeretem Patakot, így ezek a cikkek nem azért születnek, mert lebecsülöm, csak félig külső szemlélőként azt látom, hogy mennyi csodálatos dolog van itt, amit jó lenne a mai kor színvonalán megmutatni. Mondjuk úgy, az elszalasztott lehetőségeket sajnálom. Ha csak egy valakinek megfogan egy kreatív gondolat, vagy egy összefogás a leírtak nyomán, akkor már nem volt hiába. Ha valaki úgy érzi kihagytam egy jó éttermet, vagy olyan különlegességet, extra szolgáltatást, ami említést

érdemelt volna, azt kérem mindenképp írja meg.

Zenélő házak

Ahogy arról az előző cikkben szó volt, szükség van egy városban olyan olyan attrakciókra, amelyek különlegessé, vonzóvá teszik a helyet az idegenforgalom számára. A felvetett ötletek egy része, nagy anyagi befektetést igényel, ugyanakkor azt is igyekeztem hangsúlyozni, hogy ez néha kreativitással milyen jól kompenzálható. Így amikor elolvastam a most következő hírt, rögtön ez a téma jutott eszembe. Hajrá Sárospatakiak, legyünk kreatívak!
Zenélő házak Drezdában.

Attrakció, szenzáció

A turizmus sajnos a vesszőparipám. Szakbarbarizmus, elfogultság, elköteleződés. Ez van.

Így megint azon a témán lovagolnék, hogy hogyan is lehetne Sárospatak turizmusát fellendíteni.

Kezdjük egy kis szakmázással. Az úgynevezett attrakciómenedzsment leegyszerűsítve azzal a témával foglalkozik, hogy az egyes területeken található látványosságok, érdekességek, látnivalók vonzereje hogyan adódik össze, és ezáltal hogyan válik egy falu vagy város egy sima településből attrakcióvá. Sőt ezt továbbfejlesztve még desztinációra is kiterjeszthetjük mindezt, ahol közeli helyek fognak össze, és a környék vonzerői együtt válnak hívogatóvá a látogatók számára.

Ezzel a témával érdemes és kell is foglalkozni. Egy olyan történelmi városnak mint Sárospatak, komoly lehetőségei vannak (még kiaknázatlanul) ezen a téren. Nem hagyhatom ki a lassan elcsépeltnek tűnő előnyöket a közvetlen és közvetett munkahely teremtés, a lakók számára is élvezhetőbb, élhetőbb környezet, a városhoz befutó plusz bevételek tekintetében. Az egyik legfontosabb azonban a turizmus fejlődést generáló hatása. Egy egyszerű, talán kicsit profán példával szemléltetném a kérdést. Egy kis faluban nincs étterem, max egy kocsma. Ha ennél kicsit nagyobb a település, akkor kinyit a helyi vendéglő, ahova egyszer-egyszer betér egy vendég - mirelitből kisütött sajtot, sonkával töltött pulykamellet és sült krumplit kap, mert nincs akkora kereslet, hogy megérje mást kínálni (nincs fizetőképes kereslet). A még nagyobb településen a kis vendéglő mellet kinyit egy étterem, ami helyi viszonyok között "elegánsnak" számít, az emberek ott tartják az esküvőjüket, de az étel és italkínálat, még itt is inkább hagyományosnak tekinthető. A következő szinten már esetleg a sztenderden kívül megjelenik valamilyen hely, aminek már arculata is van (kávézó, teaház, bisztró), és így tovább. Remélem jól látszik a fenti példából, hogy mindezt a kereslet irányítja. És akkor itt lép be a képbe a turizmus, ami a helyi keresletet megsokszorozhatja, kiegészíti, és ezzel generál fejlődést, bővülő kínálatot. Pont. Szakmázásnak vége.

Nem tudom készült-e valaha attrakcióleltár Sárospatakra. Ha nem, akkor rendkívül fontos lenne. Számba venni, hogy milyen vonzerőkkel bír a város, és azoknak milyen a hatásköre. Mert a hatáskör lehet helyi, regionális, országos. Minél több a nagy hatáskörű vonzerőnk, értelemszerűen annál több turistát vonzunk, és ami még talán ennél is fontosabb, hogy hosszabb időre. Mert ez is számít. Itt tudjuk-e tartani aki idejött, vagy csak beszalad, megnézi a Várat, és megy tovább. 

Lássuk miből élünk... Vár. Könyvtár. Belvárosi séta. Még valami? Tényleg csak ennyi? Persze a Sárospatakért elkötelezett itt felháborodik, és sorolni kezdi a kisebb múzeumokat, talán a látogatható Kerámia Manufaktúrát, az évek óta zárva tartó Rákóczi Pincét, a Tengerszemet, a Fürdőt. De lássuk be, hogy ez vajmi kevés. A Manufaktúra érdekes lehetne, de sajnos a patakiakon kívül szinte senki nem tudja, hogy erre büszke a város - nem sikerült brandet építeni belőle. Hiába vagyunk Hegyalja közepén, semmilyen borra/szőlészetre utaló jel nincs Patakon, ahogy arról már korábban is dohogtam. A Tengerszem gyönyörű, ide talán még ki is mennek páran tavasztól őszig, de infrastruktúra, parkoló, normális kitáblázottság stb. nélkül ez sem válik igazi attrakcióvá. A Végardó pedig szép és szeretjük, de valljuk be, hogy az utóbbi tíz évben országszerte gombamód szaporodtak az olyan fürdőcsodák, amikkel nem vehetjük fel a versenyt. Úgyhogy jelenleg nem túl rózsás a helyzet. Még a Sárospatak honlapon is, a Látnivalók menüpontban mindössze a Vár és a Könyvtár van fenn (a Fürdő és a Tengerszem máshol azért szerepel). Ez marketing hiba is, de jól tükrözi a helyzetet.

Adja magát a kérdés, hogy akkor merre vezet az út, főleg bőséges anyagi források híján.Több út is rendelkezésre áll. Egyrészt a meglévő értékeinkre épülve minél több, minél szélesebb hatókörű attrakciót fejleszteni, melyeknek aztán összeadódik a vonzereje. Másrészt olyan attrakciót fejleszteni, ami valamiben egyedülálló, ami máshol nincs, ami miatt pont ide jönnek a látogatók.Ha az első megoldást nézzük, akkor a korábban már fölvetett témákat vegyük elő.

A bor manapság nagy divat, Tokaj-Hegyalja pedig kiemelt régió, itt a lehetőség, hogy gondolkozzunk a témában. Még az is lehet, hogy nem nőné ki magát országos attrakcióvá (ahhoz komoly összefogásra és erős marketingre lenne szükség), de kiegészítésnek, a látogatók marasztalására kitűnő megoldás. Bormúzeum, boros tematikájú játszóház felnőtteknek, borkút a Főtérre stb. Itt csak a fantázia és a kreativitás szab határt. (A képen a Budafoki Borváros.)

A Tengerszem szintén komoly lehetőség. A pár évvel korábbi internetes szavazás jól mutatta, hogy ez jó irányvonal lehet, akár országos attrakcióvá is válhat. Kevés Magyarországon az ilyen különleges természeti látványosság, így erre van hazai kereslet. 

 A fürdőfejlesztés véleményem szerint viszont nem jó irány. Fürdő manapság már mindenhol van, jobbak, szebbek, nagyobbak, különlegesebbek mint az ardói. Ezen felül folyamatosan jelennek meg cikkek, hogy hogyan dőlnek be ezek a beruházások, mert a magas fenntartási költségeket a helyi kereslet nem fedezi, és a kínálat ilyen szintű bővülése miatt a fürdők önmagukban már nem támasztanak akkora látogatószám bővülést. Inkább amolyan alapelvárássá válik, hogy legyen a környélen fürdő. Itt van fürdő, azaz ennek megfeleltünk. Majd ha lesznek felesleges források, akkor persze lehet még dolgozni rajta.

Kerámia Manufaktúra. Ez már kicsit más téma, hisz itt egy ipari vállalkozás kiegészítő tevékenységéről beszélünk. Azaz az önkormányzat max támogatni, ösztönözni tudja mindezt. Ugyanakkor az iparművészet olyan téma, ami sokakat vonz. Jó példa erre Herend vagy éppen Pécsett a Zsolnay. A pataki kerámiák szépek, komoly történelmük van, csak jól kéne tudni tálalni. Nem lenne baj ha az önkormányzat felkarolná ezt a témát, és együttműködne a Manufaktúrával.

Ez csak a felszín! Egy széleskörű attrakcióleltár és némi ötletelés után meggyőződésem, hogy máris olyan irányvonalak rajzolódnának ki, amelyeket ha apránként megvalósítunk, akkor beindulhatnak a fenti kedvező folyamatok.

Bár kezd nagyon hosszúra nyúlni a bejegyzés, és az olvasással idáig eljutóknak valami díjat leszek kénytelen felajánlani, de szóljunk pár szót olyan attrakciókról amelyek esetleg nem kapcsolódnak (még) a városhoz, de kialakításukkal olyan vonzerő jön létre, ami egyedi, nagy hatókörű, sok embert vonz. Itt az anyagi tényezőknek talán még nagyobb a szerepe, de elképzelhető, hogy kreativitással vagy együttműködéssel itt is pótolható a források hiánya. Szokás szerint nézzünk pár jó példát.

Nem kell messzire menni. A Zemplén Kalandpark, nyitásakor ha nem is egyedülálló volt az országban, de az első kalandparkok között nyitott ki, ráadásul magas színvonalon. Gyönyörű panoráma, széles lehetőségek, téli és nyári kínálattal. 

Mini Magyarország, Szarvas. Ha úgy vesszük minden ország kínálatában megjelenik ez a fajta attrakció, pár éve még nem volt Magyarországon. Ha nem is országos hatókörű, de jelentősen megnöveli a régió vonzerejét a családos látogatók számára.

Bikal Reneszánsz Élménybirtok. A koncepció Magyarországon egyedinek számított a létrehozásakor. Széles rétegeket megérint, és aki odamegy, szinte biztos nem egy napra látogat, hisz a birtok önmagában is egy napos program. 

Bakonybélen nyílt pár éve a Pannon Csillagda. A kis bakonyi falu turizmusát jelentősen fellendítette. Minden generációnak kínál érdekességeket. Éjszakai és nappali programok. Egyedileg vagy akár csoportosan.  

Úgyhogy a lehetőségek tárháza széles. Remélem írásom nem csak pusztába kiáltott szó, hanem elindít egy együtt gondolkodást.

Évforduló

Tavaly ilyenkor íródtak az első blogbejegyzések, így itt az ideje az első évforduló megünneplésének. Koccintsunk egy jó Tokaji Furminttal, mondjuk a sárospataki Harsányi Pincészet 2012-es birtokborával, a Ciróka Furminttal.
Azonban ha eltelt egy év, akkor itt az ideje az évértékelésnek, és a fogadalmaknak is.

1. Az év alatt összesen 31 bejegyzés született. Az év eleji lelkesedés után csökkenő mennyiségi tendenciát mutatva.

2. A bejegyzések témájukat tekintve főleg kulturális, történeti témákat érintenek, de sok olyan cikk is íródott, amiben bemutattam, ajánlottam Sárospatak mai attrakcióit, helyszíneit, értékeit. Végül megjelentek problémafelvető irományok, amely Patak előremenetelét szolgálják, ha értő fülekre találnak.

3.Sokan találták meg a blogot, és sok kedves és támogató visszajelzést kaptam. Vannak állandó olvasók is, akik hétről hétre visszatérnek. (Tőlük utólag is elnézést a mostani nagy szünetért.) Egyes bejegyzéseknek pedig olyan olvasottsága lett, amit soha nem is gondoltam volna.

4. Végül az újévi fogadalmak:
-Minimum heti egy bejegyzés átlagosan.
-Minél több aktuális téma és ajánló.
-Eddig ismeretlen fórumokkal is megismertetni a blogot.

Boldog Új Évet Mindenkinek!

Különös házasság

Mikszáth, Kossuth, Kövy

Mi köti össze a fenti három embert? Az utóbbi kettőre számtalan közös anekdotát találnánk a pataki anekdota kincsben, ahogy arról korábban volt is szó itt. Most kivételese nem együtt szerepelnek, hanem külön-külön, de egyazon könyvben - Mikszáth Különös házasságában.

Mikszáth szerette az ismerősöktől, barátoktól összegyűjtött anekdotákat, melyeket aztán irodalmi nyersanyagként felhasznált műveiben. Így kerülhetett Kossuth is és Kövy professzor is a regénybe. 

Ám Kossuth még nem a forradalmi vezető szerepben jelenik meg, hanem kisdiákként, aki csodálva nézi a két pataki diákot az "olaszröszkei" kocsma udvarán. A két pataki diák a rántott húsnak való csirkét kergeti - sikertelenül. Ekkor Lajoska, akinek itt még nem tudjuk a pontos kilétét, parittyával besegít a fiúknak és leteríti az ebédjüket!

"- Ezt jól csináltad, barátja az erénynek! Nagyra nőj, öcsém!

Egyebet nem mondhatott neki, hanem ezt a keveset aztán legalább úgy megfogadta a kis nebuló, elannyira megnőtt, hogy a szeme-szája tátva maradt tőle a kerek koponyájúnak huszonöt-harminc év múlva, mikor ráemlékezett.

- Hogy hívják a gyereket? - kérdé aztán hanyagul, elmenve a kocsis mellett, aki kezdte már leszedni az abrakostarisznyákat.
-Kossuth Lajoskának - felelte a kocsis."

Kövy professzort Mikszáth a fenti csirkeüldözős jelentben is megemlíti ugyan, mint a pataki diákok tanárát akitől nem tanulhatták meg a csirkefogás mesterségét, de később egy egész fejezetcímmel is megtisztelte.

A HÍRES KÖVY PROFESSZOR ÉS PEREVICZKY

Itt a család meghívja a tudós urakat, és kikéri véleményüket a kritikus üggyel kapcsolatban, s Kövy Mikszáth szavaival így nyilatkozik a megköttetett házasságról:

"Hát ez se nem borjú, se nem pálinkás hordó, se nem házasság - kezdé az ő szokásos széles, képektől duzzadt előadásában -, mert a borjúnak négy lába van, a hordónak abroncsa van és dongái, a házasságot pedig két különböző nembeli személy egybehangzó akarata hozza létre. Igaz, hogy a pap jelenlétében történt. De hiszen pap jelenlétében főztük meg a tekintetes úréknál tavaly a szüreten a birkapaprikást, de azért az se volt nevezhető házasságnak, pedig voltak benne részletek anyabirkából és apabirkából is. A Dőry főztje ellenben igen rossz coctum, mely nagyon meg találja feküdni az ő gyomrát. Indítható pedig ez alkalomból kettős pör. Ugyanis az egyik retorzionális a tekintetes vármegyénél, a János gróf személyes szabadságának megsértése és a házasságra való kényszerítés bűntette miatt, a másik pedig a szentszéknél, de nem a házasság fölbontása iránt, mert a házasság nem történt, hanem csak a kötelék érvénytelenségének kimondása iránt, mivelhogy a stólával a pap, habár erőszakosan, habár az egyházi szertartás valóságos parodizálásával, de mégis összekötötte a kezeiket."

Mikszáth Kálmán ma lenne 167 éves.