Mobil Sárospatak

A mai bejegyzést egy újságcikk inspirálta, amelyből megtudhattuk, hogy Pécs mobil alkalmazást fejlesztett az odalátogató turisták számára. Az alkalmazás iOS-en és androidon is fut, és elérhető angol és német nyelven is (természetesen a magyar mellett). Az e-útikönyv funkción kívül hanganyagokat is meg lehet hallgatni, és térképként is működik, azaz megmutatja miként lehet eljutni egy adott nevezetességhez. Ami még izgalmas benne az étterem, szállás és aktuális programajánlón kívül, az a kiterjesztett valóság technológia, azaz a városban lézengőnek megmutatja, hogy az adott környéken épp milyen látnivalókat tud megnézni. Természetesen hozzákapcsolva a Pécs Kártyát, azaz mutatja, hogy a kártyával hol és milyen mértékű kedvezményeket lehet kapni. Ezen kívül további fejlesztéseket terveznek - pl. lenne egy virtuális kalandjáték különböző állomásokkal.

Na, innentől egyértelmű volt a következő lépés. Nosza nézzük meg mi a helyzet Sárospatakkal. 

Honlap összehasonlítás, honlap a telefonon, facebook, applikációk stb.

A helyzet nem túl rózsás, de nem is elkeserítő.

A honlapot magát már figyelem egy ideje, és sajnos az már pár éve is elég feledhető volt. Azóta a helyzet nem változott, csak a világ ment előre. Áttekinthetetlen, túlzsúfolt, vizualitásában elavult, az aloldalak designban különbözőek, a felépítése sem az igazi. Tény, hogy egy önkormányzati honlapot összehozni nem egyszerű feladat, mert nagyon sok információt tartalmaz, és nagyon sok igénynek és látogatói célnak kell megfelelnie. Mégis ha az ember körbenéz, látni pozitív példákat, még nagyobb városok esetében is. 

A pataki honlapon külföldi verzió nincs, a google fordító van rá felrakva, ami sajnos nem egy elegáns megoldás, és az aloldalakon már nem működik. Pozitív csalódás volt viszont, hogy mobilon nem esik szét a felület. Nem mondom, hogy van mobilra szánt verzió, de legalább a normál honlap megtekinthető. Igaz, hogy az aloldalakat is tartalmazó menüpontok nem működnek, de így is több, mint a semmi.

További pozitívum, hogy aki Sárospatakra látogat, annak rendelkezésre áll applikáció. Na nem saját fejlesztésű, és nem is külön Sárospataknak szánt, de legalább van. A Giude@Hand audioguide jellegű applikációjáról van szó, amely a Tokaji Régiónak is készített egy virtuális vezetést, és ebben találunk több pataki sétát is. Ennél persze sokkal jobb lenne egy saját fejlesztésű, csak Sárospataknak szánt, egyéni ötletekkel. De gondolom itt is a szegény ember vízzel főz effektus érvényesül. Ugyanakkor még ezt a kis vívmányt sem látom reklámozni a honlapon, a turizmus menüpontban sem.

Még találtam egy honlapot a Sárospatak és Környéke Turizmusáért Egyesület üzemeltetésében, de ez is sajnos csalódás volt. Inkább csak "elosztó" oldalként működik, a látnivalók csak felsorolás szerűen vannak feltüntetve, és átlinkelnek a céloldalakra, az aktuális programok menüpontban alig van valami. Galériában vannak szép képek, de nincsenek feliratok hozzá, hogy melyiken mi látható. Itt is a Googel fordító áll csak rendelkezésre. Értem én, hogy ez csak a tájékoztatást szolgálja, de hogy ez alapján senki nem indul el Sárospatakra, az biztos. Mondjuk itt legalább ajánlgatják a fenti applikációt.

Végül facebook tevékenységnek a helyi Tourinform oldalát találtam. A borítókép kifejezetten szép, profilképnek viszont a helyi irodáról készült kép van kirakva, ami valljuk be, hogy a kutyát sem érdekel. Helyette jobb lenne oda is valami jellegzetes pataki kép vagy egy szép és modern logó. Egyáltalán azon is elgondolkodnék, hogy Sárospataki Tourinform néven indítsak-e facebook oldalt, vagy adjak valami csalogatóbb nevet. Bejegyzések vannak, de a spontaneitás, modernség valahogy innen is hiányzik. Kevés a hangulatkeltő "effekt", amire a fb-ot legjobban lehet használni, kizárólag a hírekre, információkra koncentrálódnak a bejegyzések. Összesen 400 körüli követője van az oldalnak, és élek a gyanúperrel, hogy főleg patakiak. Ezen a számon még mindenképpen kéne javítani. A bejegyzések különböző oldalakra való ajánlgatásával, játékokkal, stb.

Szóval van hova fejlődni, de vannak biztató jelek is. Persze az informatikai fejlesztéseknek ára van, és a legtöbb vidéki kisvárosnak erre nincs komolyabb büdzséje. Csakhogy visszajutunk ahhoz a gondolathoz, hogy annak a városnak van jövője, amelyik a fiatalokat meg tudja célozni, szólítani. A mai kor fiataljait pedig interneten és mobilon lehet elérni. 

Fesztivál Város II.

Halogatom, halogatom a dolgot, hiszen nehéz fába vágtam a fejszémet. Mutassam be és mondjak véleményt Sárospatak környékének eseménykínálatáról? Elsőnek jó ötletnek tűnt:)

Egyrészt nem lehet megemlékezni minden rendezvényről, másrészt nem is ismerek minden környékbeli fesztivált. Ez még nem is lenne gond, hisz én is az "átlagfogyasztó" vagyok, sőt annyival több, hogy én érdeklődöm is a környék iránt. Tehát ha hozzám nem jut el egy rendezvény híre, akkor valószínűleg máshoz sem. 

Minden esetre nézzünk egy kis körképet.

Hegyalja Fesztivál - ez mára márkanévvé vált, aki nem csukott szemmel jár, mindenki hallott róla. A rockerek, motorosok fesztiválja Tokajban, ami a maga nemében évek óta jól működik. Az más kérdés, hogy a helyiek örülnek-e neki.

Zemplén Fesztivál - szintén komoly márka, egyre több, egyre színvonalasabb eseménnyel, egyre nagyobb látogatószámmal. Ennek központja Sárospatak, amit indokolnak is a gyönyörű koncertek a Várban. Azonban arra vigyázni kell, hogy magas kultúra megcélozásával a fesztivált körülvevő szolgáltatások, gasztronómia stb. szintjét is emelni kéne. Sajnos Sárospatakon kevés a szálláshely, szállodából csak a Bodrog van, ami ugyan 4*-os, de a külseje olyan elhanyagolt, hogy az ember ifjúsági szállásnak nézné. Csoportokat fogadni Sárospatakon szinte reménytelen. És hallani olyan kritikákat, hogy Sárospatakon nincs olyan vendéglátóhely, ami azt a színvonalat célozná meg, amit a magaskultúra fogyasztói igényelnek. Ezzel a város könnyen juthat abba a helyzetbe, hogy a jazz koncertek és egyéb kisebb események a környező falvak borkúriáiba, kastélyszállóiba vándorolnak, az elköltött bevétellel együtt. 

És itt a nagyon neves, mindenki által ismert fesztiválok sora be is fejeződik, ami egy ekkora régió esetében talán nem is gond. Esetleg érdemes lenne a szezon széthúzása érdekében egy tavaszi rendezvényen elgondolkodni a régiónak, nem csak a nyárra koncentrálni. Sárospatakon ugyan vannak Szent-Erzsébet napok Pünkösdkor és Várnapok a nyáron, de ezekről szinte csak a helyismeretnek köszönhetően tudunk. Új rendezvény helyett el lehetne gondolkodni, hogyan lehetne ezekből a rendezvényekből nagyobb formátumút kialakítani. 

És ha már a szezonoknál tartunk, borfesztiválja van Tokajnak, Tolcsvának, Erdőbényének, Hercegkútnak, Tarcalnak, Sátoraljaújhelynek. Mád megszervezi a maga csúcsgasztronómiai és boros rendezvényeit, melyek kisebb léptékűek és egy valamivel szűkebb réteget céloznak. Ezeknek a rendezvényeknek az időpontja inkább augusztus és szeptember eleje, míg Hegyalján a szüret időszaka inkább a késő ősz. Ezzel csak arra céloznék, ami már egy korábbi bejegyzésben is szerepelt. Sárospatak annak ellenére, hogy a Tokaji borvidék része nem használja ki ilyen jellegű adottságait. A kis borfesztiválok felőrlődnek az óriási kínálatban, míg Sárospataknak lehetősége lenne "a Tokaji régió" borfesztiváljának megrendezésére. Az adottságai megvannak hozzá. 

Végül még az előző bejegyzésben a stílus, minőség témakörben egy kis történetet mesélnék el. Idén nyáron úgy adódott, hogy egyik nap két borfesztiválra is ellátogattunk a környéken. Az egyik a Bor, Mámor, Bénye Erdőbényén, a másik pedig a hercegkúti bornapok. Olyan érzés volt, mintha két külön országban, vagy két külön korban jártunk volna. Az első rendezvényen "piknik" jelleggel, hangulatos pincészetek udvarán, a fűben heverészve (pokrócok természetesen kiterítve) hallgathatott az ember jazz zenét, gyerek koncertet, beszélgetéseket, mindeközben természetesen különböző borokat kóstolhattunk. Az ember poétikus hangulatba került, és nem az elfogyasztott bormennyiség miatt, hanem jól kitalált környezet, a rendezvény gördülékenysége és harmóniája miatt. Alig akaródzott elmenni onnan, de a másik helyen vártak ránk. A másik rendezvény más jellegű volt, ebből a szempontból persze kár az összehasonlítás. Itt egy központi színpad volt, büfék helyett közös főzőcskézés volt ahol helyi specialitásokat kínáltak, és a pincesor bizonyos pincéibe lehetett lelátogatni. Ennek ellenére a kontraszt nem emiatt volt nagy. Egész este sramli zene szólt. A műsort másfél-két órán keresztül ugyanaz a sváb néptánc együttes szolgáltatta, akiket az első húsz percben még aranyosnak titulált az ember, másfél óra után pedig már max azt értékelte bennük, hogy hetven éves létükre még bírják a tempót. A műsor után a zenét szolgáltató zenekar felköltözött a színpadra, és az esti mulatsághoz is ugyanazt a zenét játszották, amit a néptánccsoportnak is. A műsor alatt nem volt alternatíva, a pincékbe csak a műsor után lehetett lemenni. A pincéken többnyire csak egy sajtpapír jelezte, hogy ez a pince látogatható. Összesen két olyan pincészet volt, akik a pince elé kitelepültek egy kisebb pulttal, hogy aki pont abba a pincébe nem akar lemenni, legalább megkóstolhassa a bort. Kóstoló poharat kizárólag a bejáratnál lehetett venni, így ha valaki közben gondolta meg magát, vissza kellett menni a bejárathoz. És még sorolhatnám...

Mindezt csak azért meséltem el, mert az első rendezvény jó példája annak, hogy lehet európai színvonalat találni egy kis zempléni faluban. Koncepcióval, stílussal, egyedi hangulattal, minőséggel. Ez a fesztivál nem véletlenül növi ki márkanévvé magát lassan. Nem ez az első év, hogy ellátogatunk ide, és egyre többen vannak a látogatók, akár külföldiek is. Akit érdekel, íme egy érdekes cikk a fesztiválról, 2009-ből.

A második rendezvény pedig jó példája annak, amikor egy rendezvény nem tud kilépni a falunap kategóriából, pedig nem csak annak szánja magát.  

    

Fesztivál Város I.

Fesztiválozni nagy divat mostanában. Szinte minden hétvégére és minden termékre/terményre jut esemény. Legyen az halászlé, gomba, fröccs, pezsgő, gulyásleves vagy túrós csusza. 

Pár éve egy-egy ilyen fesztivál kuriózumnak számított, ma a minden napok része, hisz ha lemaradunk az egyikről, jövő héten jön a másik. Például egy-egy régióban korábban csak egy borfesztivál volt. Akkoriban a borrégió iránt érdeklődők ellátogattak arra az egyre, ma viszont minden faluban tartanak borfesztivált, és késő nyártól kora őszig minden hétvégére jut legalább kettő. A résztvevők pedig nyilván megoszlanak közöttük - nagy a verseny.

Még ezeket figyelembe véve sem meglepő ha a települések ezzel próbálnak kitörni a szürkeségből. Egy-egy ilyen program a város lakóinak is esemény, ráadásul rengeteg látogatót vonzhat. Ami nem csak a fesztivál idején igénybe vett szolgáltatások és költések miatt jövedelmező az adott településnek, hanem utólagos hatása is jelentős (szájhagyomány, visszatérő vendégek stb.).

Kérdés azonban, hogy a még pár éve kuriózumnak számító, ma pedig gomba módjára szaporodó rendezvényekkel hogy lehet kitűnni a többiek közül?  Érdemes-e beszállni még a versenybe a településeknek, és ha igen milyen rendezvénnyel és mikor?

Véleményem szerint nagyon fontosak egy város életében a rendezvények. Egy város akkor tud igazán élő maradni, ha az ott lakók "használják" a városukat. Nem csak az otthonokban és a munkahelyeken zajlik az élet, hanem a közösségi tereken. Ehhez pedig szükség van eseményekre (is). Másrészről nem belevágni események szervezésébe olyan, mint homokba dugni a fejünket. Az "aki kimarad az lemarad" elvet nézve, a turisták azt a konkurens várost, települést fogják választani, ahol történik valami, ahol élmény a látogatás. Azaz az "Érdemes-e beszállni a versenybe?" kérdésre egyértelműen igen a válasz.Ez nyilván történhet saját szervezéssel, vagy vállalkozókat megbízva. Ez utóbbi esetben is figyelembe kell vennie a városnak, hogy milyen pozitívumokkal jár egy-egy esemény befogadása.

Azt, hogy melyik település milyen téma köré szervez eseményt, hogy azt mikor teszi, stb. nyilván komoly piackutatás előzi meg. Álljon itt azonban néhány általános szempont, ami kiemelhet rendezvényeket a versenytársak közül.

A tematikus minőség

Értem ezalatt, hogy aki rétes fesztivált szervez, annak nagyon oda kell figyelnie, hogy ott lehessen a legjobb réteseket enni. Nem elég ha összecsődítjük a környékről az összes embert aki valaha sütött már rétest. Ezzel nem lépünk tovább fesztivállá (még ha annak is hívjuk), hanem megmaradunk a falunap szinten.

Hisz akik az adott termék miatt mennek oda, azok jogosan gondolhatják, hogy itt a legjobbakkal fognak találkozni. Ez lehet szimplán a magas szintű minőség biztosítása, vagy a "nagyágyúk" bevetése (és itt legyen szó a legjobb sonkamesterről, egy sztárborászról, vagy egy híres komolyzenei együttesről). Ez utóbbi több szempontból is segítség lehet.. Ők garantálhatják a minőséget, eleve van egy vendégtáboruk, akik esetleg csak miattuk eljönnek a rendezvényre, és a marketing értéke sem elhanyagolható.

Attrakciók, aktivitások

Ha leegyszerűsíteni szeretnénk a kérdést összefoglalhatjuk úgy a fesztiválszervezés alapjait, hogy végy 3 lacipecsenye sütőt, két kürtős kalácsost, 4 kézműves sátrat gyerekasztallal, és három közepes együttest meg egy bábszínházat, és máris kész a fesztiválunk. Csakhogy az előbb felsoroltak a település lakóin és az épp ott tartózkodókon kívül senkit nem vonzanak. Az eseménydömpingből csak úgy lehet kiemelkedni, ha tudunk valami újat mutatni. Ha tudjuk az rendezvényünket valamilyen stílusra formálni, vagy ha vannak olyan ötleteink, amelyek egy kis különlegességet, színt visznek a fesztiválba. Hogy a vendég ne úgy menjen haza, hogy "igen-igen ez pont olyan volt mint tavaly az xy fesztiválon...", hanem legyen valami ami megragad a fejében, amit kipróbálhatott, amitől emlékezetes maradt neki az a nap vagy este.

Brand, marketing

Végül eljutottunk örök vesszőparipámhoz, a marketinghez. Vannak olyan események, amik bejáratottak, stílusuk van, mondhatni márkanevek. Ez hosszú évek munkája, de nem reménytelen. Ha most kéne mondani pár fesztivált, akkor a fiatalok zenés fesztiváljai közül a SZIGET és a VOLT valószínűleg mindenkinek beugrana, a kulturális fesztiválok közül a Budapesti Tavaszi Fesztivál, a Zemplén Fesztivál szintén ismerősen cseng, gasztronómiából pedig a Bajai Halászléfőző Fesztivál, vagy a Budavári Borfesztivált lehet talán említeni.Ők mind komoly energiákat fektettek abba, hogy a fesztiváljuknak hírneve legyen. Nyilván ez növeli a költségeket, de növeli a látogatottságot, így hosszú távon visszahat, megtérül. Sajnos erre a lépésre sok településnek nincs pénze vagy energiája. A legtöbb esetben odáig terjed a marketing tevékenység, hogy kikerül a városban illetve a város honlapjára a plakát. Ezzel pedig sajnos nem lehet messzire jutni.

A hosszú bevezető után, legközelebb természetesen azt szeretném megnézni, hogy hogyan áll a város és a régió ezen a területen, és mik a fejlődési pontok.

Pataki Diák

Már régen elhatároztam, hogy feldolgozom ezt a témát is, bár igencsak féltem tőle. Minél jobban próbáltam egy tömör, lényegre törő írást összehozni, minél többet olvastam a témában, annál messzebb kerültem a megoldástól.

Mert hogy nem csak azt kerestem mit is jelent, mit is jelentett valaha pataki diáknak lenni, hanem azt is, hogy hogy áll ma ennek a fogalomnak a megítélése. Hajdanában Patak szellemi központnak számított, szellemi nagyjaink közül sokan megfordultak arrafelé rövidebb, hosszabb időszakokra. A pataki diák szó valamiféle  minőségi jelző volt, rangot jelentett odatartozni. A pataki diákság és maga Sárospatak megítélése is összekapcsolódott az évek során, annyira meghatározó volt a város életében a Kollégium. Mint korábban arról szó volt, mint a klasszikus műveltség fellegvárát, a Bodrog-parti Athénként emlegették Sárospatakot. Csokonai a Múzsák székhelyének mondta. Móricz Zsigmond is mindig nagy tisztelettel beszélt egykori iskolájáról.

Mégis, mintha a mai napra megkopott volna a város és a kollégium híre is. Ha ma valaki kulturális vagy szellemi központokat emleget, akkor (Budapestet nem számítva) olyan városok jutnak az ember eszébe mint Pécs, Debrecen, Győr, Veszprém. Sőt a valaha iparvárosnak számító környékbeli Miskolc is sokat invesztált abba, hogy a róla alakított képet eltolja kulturális irányba, és ez valamelyest sikerült is. Méretét tekintve ezek persze nagyobb városok, de ez nem jelenti, hogy csak méretüknek köszönhetően tudták kivívni ezt a fajta kulturális hírnevet

Visszatérve a Kollégium megítélésére, házon belül, legalábbis ahogy én látom (pusztán külső szemlélőként), erőteljesen megmaradt ez a fajta kulturális öntudat. Kevés olyan iskola van, ahol ennyire őrzik az "alma mater" emlékét és szerepét. Folyamatos találkozókkal, kulturális eseményekkel erősítik a pataki szellemet. Aki onnan kikerült, büszkén vállalja és hirdeti még ma is, hogy ő egy PATAKI DIÁK. 

Ennek a híre azonban nem jut el messzire. A találkozók, események valamennyire belterjesek, visszaemlékező jellegűek. Hiába termel ki a kollégium olyan formátumú embereket mint egykor, ha senki nem tud róla. És ha egy iskolának, városnak nincs kellő híre, akkor nem tud gyűjtőhelye lenni a régió tehetséges gyerekeinek. Márpedig ez is elengedhetetlen a hosszú távon kiemelkedő színvonalnak. 

Ehhez pedig haladni kell a korral, megújulásra van szükség. Révész Imrétől gyakran idézik a következő összehasonlítást: a debreceni diák, amikor jön a jó idő, kinyitja az ablakot és nagyot lélegzik a friss tavaszi levegőből. A pataki diák pedig kinyitja az ajtót és elébe megy a tavasznak. Kérdés, hogy a vicces sorok igazak-e még  mai nap is? Mennyire képes a kollégium ma erre a szellemiségre? 

A Kollégium és a város híre összefügg, és ezek egymást erősíthetik. A példák azt mutatják, hogy a kisvárosok közül azok tudnak kulturálisan kiemelkedni, ahol erős oktatási intézmény működik, amely odavonzza a fiatalságot, diákságot, akik megújulással, élettel tölthetik meg a várost. (Az ezzel járó gazdasági fellendülést nem is említve.) Ehhez azonban, még ha furán is hangzik, de brandet kell építeni a Kollégiumból. Meg kell találni azt az üzenetet, ami az iskola erőssége, amitől különleges, és ezt el kell tudni juttatni az emberekhez.  A korábban említett városok (Pécs, Győr stb.) ezt a feladatot meglátták, komolyan vették, és pár év alatt brandet építettek a városukból, és többnyire iskoláikból is. Sárospataknak megvan erre a múltja és a lehetősége. Kérdés, hogy tud-e vele élni?