A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Kulturális Város. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Kulturális Város. Összes bejegyzés megjelenítése

2014. február 3., hétfő

Remény

Az előző bejegyzésekben újabb attrakciókat, szemléletváltást, együttműködést reklamáltam. Erre tessék. Több hír is megtalált az utóbbi napokban, ami igen reménykeltő.

Egyrészt a napokban ülésezett a város képviselőtestülete, mely civil szervezetek bevonásával elkészítette és elfogadta Sárospatak új kulturális stratégiáját. A város honlapján olvasott cikk paradigmaváltást, új irányokat mutat. A három fő pillér pedig a város történelmi és kulturális értékeinek felszínre hozása, a fiatalok felkarolása, illetve a város világörökségi vonatkozásainak kiaknázása. A végleges anyag májusban lesz kész.
 
A másik hír, ami a fülembe jutott egy új attrakció. Méghozzá a múzeum bővítéseként Európa első ágyúöntő bemutatóterme, mely régészeti kutatások alapján készült el. A múzeum új szárnya nyáron már látogatható lesz.
A projektről bővebben itt olvashatunk.  


Mindkét hír igen ígéretes, reménykeltő. 
A hosszú vagy középtávú stratégiaalkotás azonban csak az első lépés. Ahhoz, hogy ennek kézzelfogható eredménye legyen, a szépen körülírt és megfogalmazott célokat le kell tudni fordítani konkrét cselekvési tervvé.
A múzeumbővítésnek nagyon drukkolok, komoly kulturális értékkel bővül a város. Jó lett volna több látványtervet látni róla, hogy az ember el tudja képzelni, hogy pontosan hol lesz a múzeum rész és belülről is mire számíthatunk. Remélem, hogy nem "csak" a feltárt leleteket nézhetjük meg, hanem interaktív elemekkel is színesíteni fogják a kiállítást. (Például nem lenne rossz egy olyasmi 3D-s rövid történelmi mozi, mint ez Egri Várban.)



2014. január 28., kedd

Elég-e az attrakció?

Folytatva korábbi bejegyzésemet, amelyben arra kerestem a választ, hogy Patakot milyen attrakciókkal lehetne vonzóbbá tenni, most azt járnám körül, hogy vajon elég-e ennyi. Vajon elég-e egy "nagy durranás"? 
Mindenki helyezze kényelembe magát, csukja be a szemét, és emlékezzen vissza egy olyan nyaralásra, utazásra ami nagyon különleges, emlékezetes volt számára. Van aki épp egy thaiföldi gyümölcsárus színkavalkádját látja, van aki egy Szajna-parti caféban üldögél egy pohár könnyű fehér bor mellett, van aki Pécsett ül a Dzsámi előtt, míg a gyerekek pacsálnak a szökőkútban, más pedig a Balatonnál csúszik le épp a vízi csúszdán. Mitől is volt jó? Mitől maradt meg a fejünkben? De a legfontosabb kérdés, hogy miért pont ezt a nyaralást idéztük fel? 
Szép. Érdekes. Különleges. Múltidéző. Lenyűgöző. Hány turisztikai desztinációról tudjuk elmondani mindezt? Rengetegről. Mégis van olyan utazás, ami jó volt, és van olyan, ami 'Uhhh nagggyon jó volt!"
És ez már apróságokon múlik. Találtam-e olyan szálláshelyet, ami nekem megfelelt? Voltak-e jó éttermek, kávézók? A szokásos látnivalókon kívül volt-e olyan esemény, különlegesség, érdekesség, ami miatt emlékezetessé vált az utazás?
 
Mindezeket úgy foglalnám össze, kicsit szakmai nyelven, hogy milyen az attrakciókat körbevevő szolgáltatási háló. Ez persze már nem csak város- vagy attrakciómenedzsment kérdés. A szolgáltatási hálót többnyire kis- és középvállalkozások irányítják, alulról jövő kezdeményezésként. Itt persze egy kisváros esetében szokás szerint előjön az a kérdés, hogy ha nincs kereslet, arra nem lehet extra szolgáltatásokat építeni, de itt jön be a városvezetés szerepe abban, hogy valahogy ösztönözze a kreatív ötleteket, és kezdeményezze a szolgáltatási háló kiépítését. Már csak azért is, mert ezzel lehet növelni a turisták tartózkodási idejét, és ezzel párhuzamosan a városban maradó költést is.

Ennek legfontosabb eleme természetesen a szállás és az étkezés. Ha nincs színvonalas szálláshely, akkor bizony hozzánk csak ellátogat a vendég, és a szomszéd városban száll meg, ott megy el boltba, ott megy étterembe - ott költi el a pénzét. Hasonló a helyzet az éttermekkel is. Sajnos el kell fogadni azt a tényt, hogy ez mára alapelvárássá vált. Hangulatos berendezés, finom és különleges ételek, kedves kiszolgálás - ez majdnemhogy a minimum. 

Erre épülnek az extra szolgáltatások, ami nélkül "csak" egy szép Várat láttunk, de nem fogjuk ajánlani a barátainknak. Szokás szerint nézzünk pár ilyen extra szolgáltatást - pozitív példát, a teljesség igénye nélkül.
-Különleges szökőkutak - Pécs, Budapest Szabadság-tér, csak hogy két apróbbat említsek. Ezekre a helyekre nem lehet úgy odamenni, hogy ne játszana a szökőkútban gyerek és felnőtt a fel-feltörő vízzel. Este pedig gyönyörűen ki vannak világítva. Ha pedig a grandiózusabbakat keressük, akkor pedig a Margitsziget, vagy Barcelona  zenélő kútjait említhetném, ahol minden este hatalmas tömeg gyűlik össze.
-Őrségváltás - hány olyan palota van, ahol százak, ezrek gyűlnek össze, hogy megtekintsék az őrségváltást (számomra egyébként érthetetlen módon..) Ez valamiért érdekli az embereket.
-Fotózás középkori ruhákban - egy viszonylag egyszerű ötlet, amit Gödöllőn, Keszthelyen is megtalálunk. Korhű ruhákba beöltözhet a család, a fotót pedig jó pénzért megveheti.
-Sétakocsi vagy sétavonat - konflisban vagy elektromos kisvonatban ülve járhatják körbe a látogatók a város főbb nevezetességeit
-Városismereti játék - Van ahol csak állomásokat alakítanak ki az egyes látnivalók közelében, ahol bizonyos tematika szerint kisebb feladatokat kell végrehajtani, máshol komolyabb koncepcióra építve nyomoznia vagy épp kiszabadulnia kell a helyszínről a játékban résztvevőknek.  

Ez tényleg csak pár kiragadott példa, amelyekre az embereknek igénye van. De sorolhatnám tovább a bérlehető segwayt vagy akár biciklit, a kerti kisvasútokat, a sétahajókázást, a lovaglási lehetőséget, de ide sorolhatnám az utcazenészeket, szoborembereket is, fényfestett épületeket vagy az óránként tartott rövid harci bemutatót.  
    
És végül már tényleg csak röviden nézzük meg, hogy mi újság Patakon.
Szállás ügyben siralmas a helyzet. A Bodrog szálloda az egyedüli, amelyik a magasabb költésű rétegeket célozza, de egy konferenciányi csoportot már nehezen fogad be, így főleg egyéni vendégekre lehet csak építeni. Sajnos ez  a szálloda is felújításra szorulna. 3*-os közepes vagy nagy szálloda egyáltalán nincs, inkább a panziók és vendégházak dominálnak. Ezek között azért találunk színvonalasabbakat, de csak erre építeni a vendégfogadást nem lehet.
Éttermek terén van egy különlegesség a Vörös-Torony Étterem, ahol korhű ruhákban és eszközökkel szolgálnak fel a Várban, valamint a hozzá tartozó kávézó is kellemes. Kiemelném még a Vár Vendéglőt, mely a Várra néző gyönyörű panorámával és színvonalas, hagyományos magyar konyhával várja a vendégeket. Korábban volt már szó a Grill Gödörről, mely sajátos atmoszférája miatt emelhető ki. Végül még a Heitzmann Cukrászdát említeném, ami méltán híres. Ezen kívül vannak még kávézók, éttermek, de ezek közül sok van ami designban vagy épp az étel kínálatban nem üti meg a megfelelő szintet. Teljes mértékben hiányzik a palettáról egy modern gasztronómiai irányzatot követő étterem, illetve egy boros tematikájú, ami Tokaj-Hegyalján érthetetlen. A kávézó/pub/club téren pedig hiánycikk a fiatalosabb, lendületesebb vonal, inkább a klasszikus utat járja mindenki (kivéve a Grill Gödör). A borkóstolós, pincelátogatós vendéglátás hiányát már korábban is említettem. Jó piaci rés lenne egy modern borbár. Ha mindez pedig a Bodrogon egy állóhajón lenne, akkor nem is lehetne több szavam. Ha már zöld felület helyett az egész főtér kőburkolatot kapott, akkor reménykedjünk, hogy tavasszal benépesül kávézókkal, éttermekkel.

Az extra szolgáltatások terén talán még rosszabb a helyzet. Nem sok olyan szolgáltatást tudok említeni, ami a hagyományos látnivalókat feldobná, különlegesebbé tenné. Mindez persze lehet, hogy csak az én helyismeretem hiánya. Ha az ardói fürdőt nem fő attrakciónak vesszük, akkor az talán tekinthető kiegészítő szolgáltatásnak. Emellett a Retel Vitéz Panzió által kínált sétahajózást említeném, ami azonban megint csak kis létszámra épít. Emellett pedig talán a Betyár Lovastanyát, ahol szerveznek a környékre lovaglást, de sajnos itt is hasonló a helyzet mint a korábban már említett Kerámia Manufaktúránál, hogy maga az alapszolgáltatás jó, de sajnos a körítés hiányzik  - alig talál oda az ember, semmi kiírás, semmi hívogató tábla stb. 
Ezek nélkül pedig nagyon nehéz lesz felemelni a várost. És ismét visszatérnék oda, hogy végignézve a fenti példákat, néha a kreativitás, az ötlet, a koncepció többet számít, mint a pénz.

Ígérem most egy ideig nem írok olyan írást, ahol azt veszem számba mi hiányzik Patakról. Minthogy nagyon szeretem Patakot, így ezek a cikkek nem azért születnek, mert lebecsülöm, csak félig külső szemlélőként azt látom, hogy mennyi csodálatos dolog van itt, amit jó lenne a mai kor színvonalán megmutatni. Mondjuk úgy, az elszalasztott lehetőségeket sajnálom. Ha csak egy valakinek megfogan egy kreatív gondolat, vagy egy összefogás a leírtak nyomán, akkor már nem volt hiába. Ha valaki úgy érzi kihagytam egy jó éttermet, vagy olyan különlegességet, extra szolgáltatást, ami említést
érdemelt volna, azt kérem mindenképp írja meg.

2013. március 6., szerda

Világtalálkozó


2013 augusztusában ünnepli Sárospatak annak 45-ik évfordulóját, hogy újra várossá nyilvánították. Ennek apropóján szerveződik egy világtalálkozó, ahova várnak mindenkit, aki Sárospatakon született, élt, tanult, dolgozott. Emellett nagy szeretettel várják mindazokat is, akik csak szimplán szeretik a várost, vagy valamiért kötődnek hozzá.
Az évfordulót 4 napos rendezvénysorozattal köszöntik augusztus 22-25-ig. Lesz minden mi "szem-szájnak ingere" - kultúra, hagyomány, építészet, gasztronómia és persze hegyaljai borok!

 Az eseményt a Sárospataki Lokálpatrióták Egyesülete készíti elő. A szervezők szívesen fogadják az előzetes jelentkezéseket is a következő email címen:

Sűrű augusztusunk lesz - Zemplén Fesztivál augusztus 9-18-ig, majd az augusztus 20-a körül zajló ünnepégsorozat, végül méltó folytatásként a Világtalálkozó. 

Akkor szép az élet, ha zajlik!

2013. január 31., csütörtök

Pataki Diák

Már régen elhatároztam, hogy feldolgozom ezt a témát is, bár igencsak féltem tőle. Minél jobban próbáltam egy tömör, lényegre törő írást összehozni, minél többet olvastam a témában, annál messzebb kerültem a megoldástól.
Mert hogy nem csak azt kerestem mit is jelent, mit is jelentett valaha pataki diáknak lenni, hanem azt is, hogy hogy áll ma ennek a fogalomnak a megítélése. Hajdanában Patak szellemi központnak számított, szellemi nagyjaink közül sokan megfordultak arrafelé rövidebb, hosszabb időszakokra. A pataki diák szó valamiféle  minőségi jelző volt, rangot jelentett odatartozni. A pataki diákság és maga Sárospatak megítélése is összekapcsolódott az évek során, annyira meghatározó volt a város életében a Kollégium. Mint korábban arról szó volt, mint a klasszikus műveltség fellegvárát, a Bodrog-parti Athénként emlegették Sárospatakot. Csokonai a Múzsák székhelyének mondta. Móricz Zsigmond is mindig nagy tisztelettel beszélt egykori iskolájáról.
Mégis, mintha a mai napra megkopott volna a város és a kollégium híre is. Ha ma valaki kulturális vagy szellemi központokat emleget, akkor (Budapestet nem számítva) olyan városok jutnak az ember eszébe mint Pécs, Debrecen, Győr, Veszprém. Sőt a valaha iparvárosnak számító környékbeli Miskolc is sokat invesztált abba, hogy a róla alakított képet eltolja kulturális irányba, és ez valamelyest sikerült is. Méretét tekintve ezek persze nagyobb városok, de ez nem jelenti, hogy csak méretüknek köszönhetően tudták kivívni ezt a fajta kulturális hírnevet
Visszatérve a Kollégium megítélésére, házon belül, legalábbis ahogy én látom (pusztán külső szemlélőként), erőteljesen megmaradt ez a fajta kulturális öntudat. Kevés olyan iskola van, ahol ennyire őrzik az "alma mater" emlékét és szerepét. Folyamatos találkozókkal, kulturális eseményekkel erősítik a pataki szellemet. Aki onnan kikerült, büszkén vállalja és hirdeti még ma is, hogy ő egy PATAKI DIÁK. 


Ennek a híre azonban nem jut el messzire. A találkozók, események valamennyire belterjesek, visszaemlékező jellegűek. Hiába termel ki a kollégium olyan formátumú embereket mint egykor, ha senki nem tud róla. És ha egy iskolának, városnak nincs kellő híre, akkor nem tud gyűjtőhelye lenni a régió tehetséges gyerekeinek. Márpedig ez is elengedhetetlen a hosszú távon kiemelkedő színvonalnak. 
Ehhez pedig haladni kell a korral, megújulásra van szükség. Révész Imrétől gyakran idézik a következő összehasonlítást: a debreceni diák, amikor jön a jó idő, kinyitja az ablakot és nagyot lélegzik a friss tavaszi levegőből. A pataki diák pedig kinyitja az ajtót és elébe megy a tavasznak. Kérdés, hogy a vicces sorok igazak-e még  mai nap is? Mennyire képes a kollégium ma erre a szellemiségre? 
A Kollégium és a város híre összefügg, és ezek egymást erősíthetik. A példák azt mutatják, hogy a kisvárosok közül azok tudnak kulturálisan kiemelkedni, ahol erős oktatási intézmény működik, amely odavonzza a fiatalságot, diákságot, akik megújulással, élettel tölthetik meg a várost. (Az ezzel járó gazdasági fellendülést nem is említve.) Ehhez azonban, még ha furán is hangzik, de brandet kell építeni a Kollégiumból. Meg kell találni azt az üzenetet, ami az iskola erőssége, amitől különleges, és ezt el kell tudni juttatni az emberekhez.  A korábban említett városok (Pécs, Győr stb.) ezt a feladatot meglátták, komolyan vették, és pár év alatt brandet építettek a városukból, és többnyire iskoláikból is. Sárospataknak megvan erre a múltja és a lehetősége. Kérdés, hogy tud-e vele élni?