Aki májusban kilátogat a Zemplén erdeibe éjszaka, annak különleges élményben lehet része.
Pár éve, nagy társasággal voltunk megyer-hegyi tanyánkon, és hajnalig
folytak a kártyacsaták. Már kellemes volt az idő éjszaka is, így nyitva
voltak az ablakok. Még a benti nagy hangzavarban is feltűnt, hogy
kintről az éjszaka közepén madár csiripelés hallatszik be. Először
bagolyra tippeltünk, de ez a madár inkább énekelt, mint huhogott. A
további találgatások után, aztán a Rómeó és Júlia jutott eszünkbe:
"Hát már szaladsz? Még oly soká virrad meg. A fülemüle volt, nem a pacsirta"
Majd a szép ének:
Erdő mélyén, esti csendben, hallod a csalogány....
és egyre gyanúsabbá vált, hogy csalogányt, más néven fülemülét hallunk.
Otthon aztán persze rácuppantunk az internetre, és azt találtuk, hogy a csalogány áprilisban érkezik a Kárpát-medencébe, és kb. szeptemberig marad. Magyarországon leginkább az észak-keleti területekre jellemző. Májusi éjszakákon a hím udvarló énekét hallhatjuk, ami azért is különleges, mert gégéje négy hangot képes egyidejűleg kiadni, zeneileg tökéletes akkordokat is képes kiénekelni.
A mennyország ábrázolásokon a fülemüle, az örök boldogság utáni vágy megtestesítője. Éjjeli éneke miatt a szerelem és a vágy jelképének is tartják.
A napokban megint olyan szerencse ért, hogy ebben a különleges élményben lehetett részem. Amikor áll kinn az ember a sötétben, a "semmi közepén", és gyönyörű madárdalt hallgat.... Úgyhogy akinek még üresek a májusi hétvégéi, az látogasson ki egy éjszakai túrára Sárospatak környékén és élvezze az éneket. Persze lehet, hogy tévedünk, és amit hallunk az mégsem csalogány, de ha igazunk van, akkor valami ilyesmit fogunk hallani:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése