Remény

Az előző bejegyzésekben újabb attrakciókat, szemléletváltást, együttműködést reklamáltam. Erre tessék. Több hír is megtalált az utóbbi napokban, ami igen reménykeltő.

Egyrészt a napokban ülésezett a város képviselőtestülete, mely civil szervezetek bevonásával elkészítette és elfogadta Sárospatak új kulturális stratégiáját. A város honlapján olvasott cikk paradigmaváltást, új irányokat mutat. A három fő pillér pedig a város történelmi és kulturális értékeinek felszínre hozása, a fiatalok felkarolása, illetve a város világörökségi vonatkozásainak kiaknázása. A végleges anyag májusban lesz kész.

 

A másik hír, ami a fülembe jutott egy új attrakció. Méghozzá a múzeum bővítéseként Európa első ágyúöntő bemutatóterme, mely régészeti kutatások alapján készült el. A múzeum új szárnya nyáron már látogatható lesz.

A projektről bővebben itt olvashatunk.  

Mindkét hír igen ígéretes, reménykeltő. 

A hosszú vagy középtávú stratégiaalkotás azonban csak az első lépés. Ahhoz, hogy ennek kézzelfogható eredménye legyen, a szépen körülírt és megfogalmazott célokat le kell tudni fordítani konkrét cselekvési tervvé.

A múzeumbővítésnek nagyon drukkolok, komoly kulturális értékkel bővül a város. Jó lett volna több látványtervet látni róla, hogy az ember el tudja képzelni, hogy pontosan hol lesz a múzeum rész és belülről is mire számíthatunk. Remélem, hogy nem "csak" a feltárt leleteket nézhetjük meg, hanem interaktív elemekkel is színesíteni fogják a kiállítást. (Például nem lenne rossz egy olyasmi 3D-s rövid történelmi mozi, mint ez Egri Várban.)

Könyvbemutató pataki diákokkal

Tegnap került megrendezésre dr. Harsányi István napokban megjelent könyvének, a Galambok a tüzelőállásban-nak a könyvbemutatója. Dr Harsányi István maga is pataki diák volt, tanított is, sőt a diákmozgalom, az öregdiák találkozók megszervezésében is komoly szerepe volt. Édesapja egyébként az a Harsányi István, akinek könyvtárosi jegyzetei alapján az Oroszországból visszakerült könyveket azonosítani tudták.

Dr. Harsányi István, aki pedagógusként, pszichológusként, tehetségkutatóként szerzett elévülhetetlen érdemeket, a II. világháborúban a Donnál szolgált. Itt írta meg memoárjait, karcolatait, a fronton szerzett tapasztalatai alapján. A család most kiadatta a könyvet, mely nem annyira történelem könyv, mint történelmi lenyomat - egy humán értelmiségi civil benyomásai.

A könyvbemutatón megszólalt a szerző fia és unokája, valamint Bertók T. László szerkesztő és Babucs Zoltán hadtörténész. Kisfalussy Lehel színművész pedig részleteket olvasott fel a könyvből, hogy jobban megérezhessük a könyv hangulatát. A közönség soraiban nem meglepő módon sok pataki diák jelent meg - a szerző barátai, tisztelői. A vendégek mindeközben a Harsányi Pincészet borát kóstolhatták, mely a tegnapi bejegyzésben emlegetett Megyer-hegy lankáin termett szőlőből készült.

Ha minden igaz, akkor Sárospatakon is lesz még egy könyvbemutató, ahol talán még több szó eshet a szerző és a könyv pataki vonatkozásáról.

Elővers

Gyűjtöm az erőt egy "pataki diák"-os bejegyzéshez, addig is álljon itt egy vers, amit Király Zoltán, egy 1952-ben érettségizett egykori pataki diák írt a Sárospataki Kollégium fennállásának 450. évfordulójára:

 Sárospatak, te diákszívű város,                          jelentetted: az alapkő letéve!

A Bodrog partján régi várad áll még                   Apellálva a szellem erejére,

S ha történelmed volt is néha sáros                    falat emeltél, már fenn a tető,

arcod fényét ritkán takarta árnyék:                      már zeng az egyszeregy, már szól az ének,

világított „a szellem napvilága”.                           Csizmás deákok asztalán a mécsek

Ha megsarcolt is olykor az idő,                             faggyúszagánál készült a jövő.

Lettél a Múzsáknak kedvelt tanyája,

Művelt emberfő – s léleknevelő.                          Azóta hány sugárhajtású lélek

                                                                                   Indult el innen, fellángolt, elégett,

Kollégium, te négyszázötven éves                       de világított félvilág egén,

Tudós – műhely holt vulkánok tövében,            vagy két pogány közt egy hazában,

Az írott szó lehet olyan beszédes,                        ekhós – szekéren, vándor oskolában,

Hogy kisüssön belőle, ma is égjen,                      csak ment, hogy ne aludjon ki a fény.

Az a parázs – mely onnan világít,                          És egymást váltva ősök, nemzedékek,

Ahol gyakran volt véreres az ég,                           fel-felszítván a szellem parazsát

Sebes a föld – és felmutassa máig                         huszadik századunk végéig érnek,

Közel két évezred történetét.                                  Hogy kétezerbe is ragyogjon át.

Te tudtad egykor jól, Kopácsi István,                   Negyedszázad multával megidézem

Bölcs prédikátor és konok reformer                       én is a hajdani diákszobát.

Az első skóla ajtaját kinyitván                                Ott még falépcsőkön koppant a léptem,

Hogy itt a könyv, a toll a legjobb fegyver.            De róluk lépkedek mindig tovább.

S bár a fegyver által az erős is eleshet,                  S ha ifjúságot az emlék idézget,

Csak testet ölt a kard. Nagyobb a szó                   kihull belőle, ami keserű volt,

Hatalma nála. Ám elvész a nemzet,                        de édesebb lesz emléke a méznek

Nép, mely tudomány nélkül való.                           És ízesebb a legkisebb derűs folt,

                                                                                     Még színesebb a táj a régi szótól,

Te rajta tartottad, tudós Magiszter                        s ha benne a jövő hatalma ég,

Az ujjad Európa pulzusán.                                      Arany, akár a hegyaljai óbor,

Bármit jelentett nagyvezír, miniszter                      és kék, mint aratás fölött az ég.

Bodrog-parti Athén

Sárospatakot szokták ezen a nemes néven nevezni. Mivel kellően hangzatos, ezért úton útfélen puffogtatják ezt az elnevezést, de próbáltam rájönni, hogy miért is kaphatta ezt a nevet. És bevallom töredelmesen nem sokat találtam. Megmagyarázni nem nehéz - hisz a város gyönyörű, és történelme alapján jogosan nevezhetjük az oktatás és tudomány egyik magyarországi fellegvárának (ezért hasonlíthatták Athénhoz). 

Ha valaki tudja ennek a jelzőnek a pontos eredetét, akkor kérném, hogy ossza meg velünk!!!

Azért említenék pár utalást amit itt-ott találtam:

A magyar kultúrában, nevelésben és történelemben betöltött szerepének fényében, múltja és hagyományokra épülő jelene alapján az iskolaváros rászolgált erre a nevére.(www.utikonyv.hu)

A helyi református kollégium 1531-es alapítástól kezdve a magyar oktatás egyik fellegvára volt, s így talán érthető, miért nevezték a várost Bodrog-parti Athénnek. (www.tudtad.com)

Ahogy sokan tartják, a Bodrog-parti Athénba érkezik, aki Sárospatakot választja úti céljának. E kis túlzást némiképp jogossá teszi a Bodrogköz és a Hegyalja övezte festői vidék, különösen pedig a város történelmi és művelődéstörténeti kincsestára. (http://kulcsmagazin.hu/cikk.php?id=327)

Sárospatak a Zemplén hegység lábánál fekszik a Bodrog folyó partján. Úgy is nevezik, hogy a "Bodrog-parti Athén". Ez a jelző talán a festői környezetén túl az iskolaváros hangulatára és a haladó magyar nemesség szellemiségére utal.(http://www.bodrogparti-panzio.hu/panzio.htm)

Nyitógondolatok

Kicsit megilletődve írom e sorokat. Ez az első, hogy blogírásba kezdtem. Fura, mert írtam már naplót, írtam már cikkeket is. Ez viszont valami hibride a kettőnek, hisz egyszerre személyes, és egyszerre szól másoknak is. (Már ha lesz olyan, aki olvassa...)

És hogy miért is? Az életem úgy hozta, hogy ez a kis város beleférkőzött először az életembe, majd a szívembe is. Megismerhettem hangulatát, színeit, ízeit - magát a várost és a közeli szőlőhegyeket. És úgy gondolom, hogy Sárospatak mostanában méltatlanul elfeledett város. Történelmi múltja, és gyönyörű értékei okán sokkal többször kellene, hogy közszájon forogjon. 

  

 Bodrog, Rákócziak, Vörös-torony, Könyvtár, "Pataki Diákok", Makovecz házak, Tokaji bor, Tengerszem, Pataki Kerámia. Csak ami így hirtelen eszembe jutott. A többit meg majd igyekszem itt bemutatni.