Pataki Diák

Már régen elhatároztam, hogy feldolgozom ezt a témát is, bár igencsak féltem tőle. Minél jobban próbáltam egy tömör, lényegre törő írást összehozni, minél többet olvastam a témában, annál messzebb kerültem a megoldástól.

Mert hogy nem csak azt kerestem mit is jelent, mit is jelentett valaha pataki diáknak lenni, hanem azt is, hogy hogy áll ma ennek a fogalomnak a megítélése. Hajdanában Patak szellemi központnak számított, szellemi nagyjaink közül sokan megfordultak arrafelé rövidebb, hosszabb időszakokra. A pataki diák szó valamiféle  minőségi jelző volt, rangot jelentett odatartozni. A pataki diákság és maga Sárospatak megítélése is összekapcsolódott az évek során, annyira meghatározó volt a város életében a Kollégium. Mint korábban arról szó volt, mint a klasszikus műveltség fellegvárát, a Bodrog-parti Athénként emlegették Sárospatakot. Csokonai a Múzsák székhelyének mondta. Móricz Zsigmond is mindig nagy tisztelettel beszélt egykori iskolájáról.

Mégis, mintha a mai napra megkopott volna a város és a kollégium híre is. Ha ma valaki kulturális vagy szellemi központokat emleget, akkor (Budapestet nem számítva) olyan városok jutnak az ember eszébe mint Pécs, Debrecen, Győr, Veszprém. Sőt a valaha iparvárosnak számító környékbeli Miskolc is sokat invesztált abba, hogy a róla alakított képet eltolja kulturális irányba, és ez valamelyest sikerült is. Méretét tekintve ezek persze nagyobb városok, de ez nem jelenti, hogy csak méretüknek köszönhetően tudták kivívni ezt a fajta kulturális hírnevet

Visszatérve a Kollégium megítélésére, házon belül, legalábbis ahogy én látom (pusztán külső szemlélőként), erőteljesen megmaradt ez a fajta kulturális öntudat. Kevés olyan iskola van, ahol ennyire őrzik az "alma mater" emlékét és szerepét. Folyamatos találkozókkal, kulturális eseményekkel erősítik a pataki szellemet. Aki onnan kikerült, büszkén vállalja és hirdeti még ma is, hogy ő egy PATAKI DIÁK. 

Ennek a híre azonban nem jut el messzire. A találkozók, események valamennyire belterjesek, visszaemlékező jellegűek. Hiába termel ki a kollégium olyan formátumú embereket mint egykor, ha senki nem tud róla. És ha egy iskolának, városnak nincs kellő híre, akkor nem tud gyűjtőhelye lenni a régió tehetséges gyerekeinek. Márpedig ez is elengedhetetlen a hosszú távon kiemelkedő színvonalnak. 

Ehhez pedig haladni kell a korral, megújulásra van szükség. Révész Imrétől gyakran idézik a következő összehasonlítást: a debreceni diák, amikor jön a jó idő, kinyitja az ablakot és nagyot lélegzik a friss tavaszi levegőből. A pataki diák pedig kinyitja az ajtót és elébe megy a tavasznak. Kérdés, hogy a vicces sorok igazak-e még  mai nap is? Mennyire képes a kollégium ma erre a szellemiségre? 

A Kollégium és a város híre összefügg, és ezek egymást erősíthetik. A példák azt mutatják, hogy a kisvárosok közül azok tudnak kulturálisan kiemelkedni, ahol erős oktatási intézmény működik, amely odavonzza a fiatalságot, diákságot, akik megújulással, élettel tölthetik meg a várost. (Az ezzel járó gazdasági fellendülést nem is említve.) Ehhez azonban, még ha furán is hangzik, de brandet kell építeni a Kollégiumból. Meg kell találni azt az üzenetet, ami az iskola erőssége, amitől különleges, és ezt el kell tudni juttatni az emberekhez.  A korábban említett városok (Pécs, Győr stb.) ezt a feladatot meglátták, komolyan vették, és pár év alatt brandet építettek a városukból, és többnyire iskoláikból is. Sárospataknak megvan erre a múltja és a lehetősége. Kérdés, hogy tud-e vele élni?

Elővers

Gyűjtöm az erőt egy "pataki diák"-os bejegyzéshez, addig is álljon itt egy vers, amit Király Zoltán, egy 1952-ben érettségizett egykori pataki diák írt a Sárospataki Kollégium fennállásának 450. évfordulójára:

 Sárospatak, te diákszívű város,                          jelentetted: az alapkő letéve!

A Bodrog partján régi várad áll még                   Apellálva a szellem erejére,

S ha történelmed volt is néha sáros                    falat emeltél, már fenn a tető,

arcod fényét ritkán takarta árnyék:                      már zeng az egyszeregy, már szól az ének,

világított „a szellem napvilága”.                           Csizmás deákok asztalán a mécsek

Ha megsarcolt is olykor az idő,                             faggyúszagánál készült a jövő.

Lettél a Múzsáknak kedvelt tanyája,

Művelt emberfő – s léleknevelő.                          Azóta hány sugárhajtású lélek

                                                                                   Indult el innen, fellángolt, elégett,

Kollégium, te négyszázötven éves                       de világított félvilág egén,

Tudós – műhely holt vulkánok tövében,            vagy két pogány közt egy hazában,

Az írott szó lehet olyan beszédes,                        ekhós – szekéren, vándor oskolában,

Hogy kisüssön belőle, ma is égjen,                      csak ment, hogy ne aludjon ki a fény.

Az a parázs – mely onnan világít,                          És egymást váltva ősök, nemzedékek,

Ahol gyakran volt véreres az ég,                           fel-felszítván a szellem parazsát

Sebes a föld – és felmutassa máig                         huszadik századunk végéig érnek,

Közel két évezred történetét.                                  Hogy kétezerbe is ragyogjon át.

Te tudtad egykor jól, Kopácsi István,                   Negyedszázad multával megidézem

Bölcs prédikátor és konok reformer                       én is a hajdani diákszobát.

Az első skóla ajtaját kinyitván                                Ott még falépcsőkön koppant a léptem,

Hogy itt a könyv, a toll a legjobb fegyver.            De róluk lépkedek mindig tovább.

S bár a fegyver által az erős is eleshet,                  S ha ifjúságot az emlék idézget,

Csak testet ölt a kard. Nagyobb a szó                   kihull belőle, ami keserű volt,

Hatalma nála. Ám elvész a nemzet,                        de édesebb lesz emléke a méznek

Nép, mely tudomány nélkül való.                           És ízesebb a legkisebb derűs folt,

                                                                                     Még színesebb a táj a régi szótól,

Te rajta tartottad, tudós Magiszter                        s ha benne a jövő hatalma ég,

Az ujjad Európa pulzusán.                                      Arany, akár a hegyaljai óbor,

Bármit jelentett nagyvezír, miniszter                      és kék, mint aratás fölött az ég.

Lovas Szobor

Ha azt a szót halljuk lovas szobor, legtöbbünknek egy paripáján feszítő hős hadvezér jut eszébe. 

Itt azonban egészen más jellegű szoborról lesz szó. Sárospatakon, egész közel a Várhoz, a Gótikus Plébániatemplom előtt található az egyik leghangulatosabb terecske, egy kedves kis szoborcsoporttal, mely Szent Erzsébetet és férjét ábrázolja.

 Sárospatakon komoly kultusza van Szent Erzsébetnek. Ennek oka, hogy valószínűleg Patakon született, sőt az egyik teória szerint itt is keresztelték meg. Erzsébet egyébként II. András lánya volt, édesanyja pedig Bánk Bán Gertrúdja. Patakon olyannyira ápolják az "erzsébeti" hagyományt, hogy a templomban őrzik Erzsébet selyembrokát ruhájának egy részét és koponyacsontja egy darabkáját is. Születésének 800-ik évfordulója alkalmából pedig létrehoztak egy múzeumot és egy emlékutat. http://www.szenterzsebetut.hu/

Erzsébetet egyébként hamar férjhez adták a kor szokásának megfelelően. Mivel férje IV. Lajos Türingiai Őrgróf volt, így rövid élete sok utazással telt szülőhazája és Türingia között. Erzsébetet egyébként nem véletlenül avatták szentté - menedékhelyet alapított árva gyerekek részére, szegényeket segített, kórházat alapított, ahol maga is segített a betegápolásban.

 Visszatérve a szoborhoz, Varga Imre munkája, melyet 1985-ben állítottak fel a templom előtti téren, azt a jelenetet ábrázolja, amikor a kis Erzsébet férjével, IV. Lajos türingiai őrgróffal, Wartburg várába indulásuk előtt elbúcsúzik Pataktól.

Visszaszerzett könyvgyűjtemény

Sárospatak neve az utóbbi években talán 2006-ban forgott leggyakrabban. Akkor az országos figyelem középpontjába került a Nagykönyvtár visszaszármaztatott könyveivel. 

A Sárospataki Református Kollégium Nagykönyvtárát az 1500-as években alapították. Az évszázadok során sokat alakult a könyvtár állománya. Kezdetben elsősorban a lelkipásztorok, majd a kollégisták igényeit elégítette ki. Ezt követően kiegészült az állomány a Rákócziak családi könyvtárával. A város és az iskola fejlődésével a világi igényeknek is igyekezett megfelelni a könyvtár és bölcseleti, jogtudományi és természettudományos művekkel is kiegészült a gyűjtemény. A Sárospatakon alapított nyomda szintén lökést adott a könyvtár bővülésének.

 A történelem viharai a könyvtárakat sem kímélték. A pataki Nagykönyvtárat a legnagyobb kár a II-ik világháborúban érte. Gyűjteményének egy értékes részét felszállították Budapestre őrzésre. Ám innen a könyvek Oroszországba kerültek. (Bár többen tudni vélik, hogy a szovjet csapatok különleges egységei vitték magukkal a könyveket, az oroszok azt állítják, hogy valójában a németek vitték el, és ők egy vasúti kocsiban találtak rá a könyvekre. Valljuk be, mindkét verziónak lehet valóság alapja.)

Az elveszettnek hint kincsekről aztán a rendszerváltás környékén kaptunk hírt, méghozzá a Nyizsnij
Novgorod-i megyei könyvtárból. A nemzetközi diplomácia (és bürokrácia) bonyolultságának köszönhetően még évekig folytak a tárgyalások, mire 2006-ban visszakerültek a könyvek Magyarországra. 

Érdemes ellátogatni a könyvtárba, és nem csak a "nagyutazó" könyvek miatt, hanem a több évszázados gyűjtemény és a gyönyörű könyvtárterem  is kihagyhatatlan élmény.

Bodrog-parti Athén

Sárospatakot szokták ezen a nemes néven nevezni. Mivel kellően hangzatos, ezért úton útfélen puffogtatják ezt az elnevezést, de próbáltam rájönni, hogy miért is kaphatta ezt a nevet. És bevallom töredelmesen nem sokat találtam. Megmagyarázni nem nehéz - hisz a város gyönyörű, és történelme alapján jogosan nevezhetjük az oktatás és tudomány egyik magyarországi fellegvárának (ezért hasonlíthatták Athénhoz). 

Ha valaki tudja ennek a jelzőnek a pontos eredetét, akkor kérném, hogy ossza meg velünk!!!

Azért említenék pár utalást amit itt-ott találtam:

A magyar kultúrában, nevelésben és történelemben betöltött szerepének fényében, múltja és hagyományokra épülő jelene alapján az iskolaváros rászolgált erre a nevére.(www.utikonyv.hu)

A helyi református kollégium 1531-es alapítástól kezdve a magyar oktatás egyik fellegvára volt, s így talán érthető, miért nevezték a várost Bodrog-parti Athénnek. (www.tudtad.com)

Ahogy sokan tartják, a Bodrog-parti Athénba érkezik, aki Sárospatakot választja úti céljának. E kis túlzást némiképp jogossá teszi a Bodrogköz és a Hegyalja övezte festői vidék, különösen pedig a város történelmi és művelődéstörténeti kincsestára. (http://kulcsmagazin.hu/cikk.php?id=327)

Sárospatak a Zemplén hegység lábánál fekszik a Bodrog folyó partján. Úgy is nevezik, hogy a "Bodrog-parti Athén". Ez a jelző talán a festői környezetén túl az iskolaváros hangulatára és a haladó magyar nemesség szellemiségére utal.(http://www.bodrogparti-panzio.hu/panzio.htm)

Kerámia

Amiről mindenképp már az elején szót kell ejteni, az a sárospataki kerámia. Vagy írhatnám így Sárospataki Kerámia. Két okból írnék róla már így az elején. Egyrészt, mert a szekrényünk tele van pataki bögrékkel, tálakkal, és a családi ünnepi alkalmakkor is a pataki készlet kerül elő, másrészt mert a kerámia gyártásnak Patakon több száz éves hagyományai vannak. S bár Hollóházáról vagy Herendről mindenkinek eszébe jut a porcelán, Patakról valahogy mégsem hiszem hogy sokaknak  jutna eszébe a kerámia. (Sajnos!) Talán esetleg a Pataki tál, de még azt is sokan Római tálnak hívják.

Visszatérve a pataki hagyományokra, már az 1500-as években fazekas céhek működtek a városban. A gyártás technológiája sokat változott az évszázadok során, odatelepült népcsoportok (pl. habánok) tapasztalatait is magukévá tették a pataki fazekasok/keramikusok. Végül 1926-ban megalakult a gyár - Ullrich Károly és Társai Kerámia Különlegességek Gyára. A név beszédes - egyrészt a pataki kerámiák nagyon különleges, jellegzetes szín és formavilágúak, másrészt  a "Társai" arra utal, hogy értelmiségiek egy csoportja alapította a gyárat részvénytársaság formájában.

Kezdettől fogva jó hírnévre tett szert a pataki kerámia, és ezt a minőséget a mai napig megőrizte.

Egy korabeli pozitív kritika : „általános feltűnést keltenek úgy ízléses kiállításuk, jó minőségük, mint áraik olcsóságánál fogva.”

Aki manapság szeretne pataki edényekre szert tenni, az Sárospatakon, Budapesten és most már Békéscsabán is megteheti, sőt webáruház is működik a honlapon! 
www.patakikeramia.hu 

Várfoglalás

Kezdjük egy kis múltidézéssel...

A pataki Várat az 1500-as években építették, és ha homályos történelmi ismereteink mélyére túrunk, akkor különböző családnevek derengenek fel - Perényi, Lorántffy, Rákóczi. De kinek jutna eszébe Balassi Bálint, mint pataki várúr? Pedig kalandos életének egyik legsúlyosabb kalandjába itt bonyolódott. 1584 karácsonyán, anyagi problémáktól vezérelve, a vártemplomban titokban kötött házasságot unokahúgával, Dobó Krisztinával. Ezután fegyveres erővel meglepetésszerűen birtokába vette Krisztina hozományát, a pataki várat. A regényesen induló házasság balul ütött ki, mert Dobó emberei visszafoglalták a várat, s a család vérfertőzési pert indított, s így a házassága is felbomlással végződött. 

A kép, a Sárospataki Nagykönyvtár Oroszországból visszaszolgáltatott könyveinek egyike. 

Balassi Bálint: Beteg lelkeknek való füves kertecske

Nyitógondolatok

Kicsit megilletődve írom e sorokat. Ez az első, hogy blogírásba kezdtem. Fura, mert írtam már naplót, írtam már cikkeket is. Ez viszont valami hibride a kettőnek, hisz egyszerre személyes, és egyszerre szól másoknak is. (Már ha lesz olyan, aki olvassa...)

És hogy miért is? Az életem úgy hozta, hogy ez a kis város beleférkőzött először az életembe, majd a szívembe is. Megismerhettem hangulatát, színeit, ízeit - magát a várost és a közeli szőlőhegyeket. És úgy gondolom, hogy Sárospatak mostanában méltatlanul elfeledett város. Történelmi múltja, és gyönyörű értékei okán sokkal többször kellene, hogy közszájon forogjon. 

  

 Bodrog, Rákócziak, Vörös-torony, Könyvtár, "Pataki Diákok", Makovecz házak, Tokaji bor, Tengerszem, Pataki Kerámia. Csak ami így hirtelen eszembe jutott. A többit meg majd igyekszem itt bemutatni.